Amikor nyaraltam nemrég, közben egy fesztivválon is voltam. Egyik nap egy kutyával játszottam. Egy kedves, térd felett érő magasságú fekete keverék volt, izmos és játékos. Egy nagy botot húzkodtunk a két végén. olyan nagyot, hogy inkább husángnak mondanám. Aztán a kutya egyszercsak megviccelt, vagy elege lett, vagy kikaptam a szájából, mindenesetre elengedte a felé eső véget... Nem meglepő: nagy lendülettel estem hátra, csúszós sár volt.

Kezemben a husánggal borultam, ami lendült. Nem gondoltam, hogy van a hátam mögött valaki, de volt. Kiütöttem egy ismeretlen férfit, egyenesen a fejére húztam a jókora bottal: azonnal elterült. Aki csak látta, rohant, mindenki nyüzsgött, úristen, Józsi, jól vagy? Jól vagy? kérdezgettem én is, persze nem volt túl jól, úgy volt, mint akit lendületből leütöttek egy jókora bottal, de azért rögtön beszélni kezdett, miközben én esedeztem: véletlen volt, baleset volt, a kutya elngedte, nem láttam... Kedvesen válaszolt: nem történt semmi.

Kicsit ezt túlzásnak éreztem. Nagyon fáj? kérdeztem, majd ahogy válaszolt, hogy kicsit sem, megéreztem a masszív alkoholszagot. Az ember kicsit félszegen mosolygott, és magyarázkodni kezdett: nem történt semmi, csak nagyon részeg vagyok. És felült. Érezhetően fogalma sem volt róla, hogy fejbe vertem... Sőt, ahogy kiderült, az sem volt igazán meg neki, hogy egy fél perce ott álltunk előtte a kutyával, méghozzá olyan közel jött hozzám, hogy ha nem én esem hátra, egy-két másodperc múlva nekemgyalogolt volna. Olyan részeg volt, hogy az esés az simán benne volt a pakliban, az ütést, így az ütés-esés közti kapcsolatot emberünk - na persze, lehet hogy épp annak hatására - egyáltalán nem érzékelte. Én azért mindenképpen orvost akartam hívni, Józsi meg mindenképpen tovább akart menni. Enyhe feloldása volt a történetnek, amikor befutott egy ismerős, aki esküdött, hogy Józsi vele megy majd tovább, és különben is, ez meg sem kottyanhatott neki. Végülis elköszöntünk, úgy búcsúztunk el, hogy az áldozatunk nem volt hajlandó elhinni, hogy fejbe vertem a nagy bottal. 

Néhány hét múlva Pesten egy romkocsmában csocsóztam. Elmeséltem a sztorit, hogy kiütöttem egy csávót, aki olyan részeg volt, hogy észre sem vette, hanem azt hitte, magától esett el. Aztán csocsózni mentünk. Az asztal túloldalán, csak akkor néztem, mikor odaálltunk, egész ismerős arc. Nem találkoztunk már valahol? olyan ismerős vagy. Mosolygott rám kedvesen Józsi...