Pár napja biciklivel mentem két közeli, nyolcadik kerületi helyszín között. Amikor a Palotanegyedből indultam, és a biciklimet eloldottam az oszloptól, a pólóm ujja beakadt egy kilógó csavarba. A háta közepéig kettészakította. Egy régi, csúnya, kifakult póló volt rajtam, már amúgy is azon gondolkodtam reggel, mikor felvettem, hogy talán már fel sem kéne venni, (de ebben nem vagyok jó.., mindent a vállalhatatlanságig hordok, és még utána is egy kicsit, de ez mindegy most) Szóval, a ruhadarab miatt nem szomorkodtam, de azért az nem tűnt problémamentesnek, hogy egy fél pólóban menjek tovább, úgyhogy mégsem indultam el rögtön, hanem bementem a legközelebbi alkalmas boltba ( turkáló), és köszönés után kértem egy pólót. 2 szín volt a méretemben 1000 ft alatt, az egyiket, ami nem a rózsaszín volt, megvettem, felvettem (alapból persze jó lenne kimosni, dehát speckó helyzet), mentem is tovább. A sztoriban viszont azért 2 szó megállást mégiscsak megér az, hogy milyen őszinte döbbenetet váltott ki az a tény az eladóból, hogy bementem az üzletbe, mert konkrétan szükségem volt egy db ruhára, amivel kapcsolatban az volt a megkötésem, hogy méretes legyen, majd miután megkaptam, megvettem, és köszöntem... (na nem akarom előadni, hogy mennyire teljesen immunis vagyok a fogyasztói társadalomra, mert sajnos nem, máskor persze én is szoktam ruhát válogatni, de jelen esetben ugye egyrészt egy fél pólóban mentem be eleve, másrészt eredetileg a-ból mentem b-be, siettem)

De közben ugyanakkor, ugyanebbe a boltba érkezett velem párhuzamosan egy másik, ugyancsak igen funkcionálisan választó vásárló is. Előttem egy nagyon sovány, szegényes külsejű nő fizetett az akciós 250-es T-pólók közül kiválasztott, erőteljes zöld színű pólóért. Amikor kimentem a biciklimhez, nem messzi láttam meg őt, már az új darab volt rajta is. Lassan sétált, hátulról úgy nézett ki a soványsága, és az élénk zöld poló miatt, mint egy kislány. Aztán odaért az első kukához, akkurátusan kinyitotta, és elkezdte, láthatólag rutinosan, átnézni a tartalmát. Én meg közben felültem a biciklire, és ahogy elmentem mellette, önkéntelenül is elolvastam a feliratot a szépszínű pólón: "This is what a feminist look like"

Kicsit sorsszerű, basszameg, hogy ezt a pólót dobta neki a gép - én siettem tovább, nem beszéltünk, de azért ezt nem tudtam nem leírni később.